Kategória: ha a Gabi átjön
délután, és kedvünk van inni egy sört, akkor ilyesmiket szoktunk enni hozzá, de
ez nem olyan igazi kaja, csak olyan, hogy jobban csússzon a sör, de azért egy
sörkorcsolyánál komolyabb, mert ilyenkorra már jó éhesek vagyunk, az ebéd
emléke messze lévén. Adagok: két jó éhes, száz kiló feletti férfiemberre
méretezettek, akik például betonoztak, vagy fát vágtak, esetleg asszonyokkal
vitatkoztak, ami szintén roppant fárasztó elfoglaltság Egy-egy szelet kenyeret
levág az ember, olyan két centi vastagot, hogy ne igen morzsolódjon. Meg aztán,
a vastagabb szelet kenyéren látszik is, hogy nem sajnálják a vendégtől. A
finom, friss kenyér illata csábítóan simogatja az ember orrát, nehéz megállni,
ne csippentsen ki a szeltből az ember egy keveset. Nem is kell megállni azt,
mert a félszemű szendvics olyan legényembernek, esetleg szalmaözvegyeknek való,
akik asszonyi társaság híján, maguk gondoskodnak betevő falatjukról. Csípjünk
csak ki nyugodtan egy jókora evőkanálra valót, csak ne lukasszuk ki a szeletet.
(Lám, milyen jó, hogy vastagra vágtuk! :-) ) Kenjük meg kicsinység vajjal,
éppen csak megijesztve a kenyeret, majd a szélén rakjuk körbe kolbásszal, vagy
hasonló dologgal, s a közepébe üssünk bele egy tojást. Ha ügyesek voltunk,
akkor a sárgája szépen megül a kicsippentett mélyedésben, ha nem, akkor
beleterelgetjük. Kevés reszelt sajtot szórva a tetejére, előmelegített sütőben
pillanatok alatt kész. Ezalatt el is fogy az első üveg sör, hogy kellőképpen
csússzon a sajttól fortyogó, kolbásztól sercegő, illatos csoda. Pirospaprika
sem rossz rá, pláne a Feri bátya féléből. Nekünk egy jól végzett munka után,
fejenként kettő az adagunk. Néha a kislányom is elbír kettővel, igaz, neki
keresztben vágjuk le a szeletet.